ami nem szarad szena-szalmara, ami birja a hoseget.
A Dichondra igeretes, sokat kibir, de hosegben osszecsukja a leveleit. A bambusz ture sodorja a leveleit, hogy megakadalyozza a parolgast.
Kulonos kepet mutat mellettuk a zoldello bodzabokor. Mintha nevetne rajtuk. “Ti ezt nem birjatok..”
A kozeli mogyorobokor is jol erzi magat a tuzo napon. A diszdohany nyulik a nap fele.
De a talp alatt minden száraz es szúr.
Füves sztyepp, de ez a klíma már nem jó az itt honos fűféléknek.
Nyírásmentes gyepet/rétet/kertet próbálok létrehozni a szintezettség figyelembe vételével.
Ahol sokat tapossuk, használjuk a gyepet, kikopik és odanő valami sötétzöld, kúszó egyszikű, ami a taposást és hőt is bírni látszik.
Még nem jöttem rá, hogy mi a neve, de elég tartós, jó talajtakarónak ígérkezik.
Az apró szulák szépen befutja az udvart a tűző nap ellenére is.
Egy kiadós eső után rendbejön a lóhere, de még nem eléggé. Nem szúr, száraz szőnyeget alkot.
A dichondra (és a bambusz) kinyitja a leveleit és újra zöld lesz, mely a következő hőhullámig tart..
A sötétzöld kúszó a napot, az utóbbiak inkább az árnyékot kedvelik, láthatóan felosztották maguk között az udvart.
Eső után jó gyomlálni, mert elengedi a föld. Kapálni gyomot nem érdemes, 3x annyi feje nő vissza.
Az a stratégiám, hogy ami kiszárad, annak mennie kell. Maradjon az, ami bírja a klímát.
Eddig a parlagfű nyer. A parlagfű számára ideális ez az aszályos időszak. Zöldell és eső után megszaporodik. A napon.
Az árnyékból legalább kiszorult..